Shagya arab
A XIX. század nagy magyar méneseinek leghíresebb terméke a shagya arab, melyet céltudatosan minõségi hátaslónak és az összehasonlíthatatlan magyar könnyûlovasság alapanyagának tenyésztették ki. A modern shagya arab ugyanolyan használható, mint õsei, egyaránt kiváló fogat-, és hátasló. Néhány törzse alkalmas sportlónak is, beleértve a díjugratást.
Tenyésztés: A shagya tenyésztésének központja az 1789-ben alapított Bábolnai Ménes. 1816 után Bábolna a tiszta arab telivér, majd fokozatosan egy döntõen arab vérhányaddal rendelkezõ fajta kitenyésztését tûzte ki célul. A fajta kialakulásakor arab telivér ménekkel fedeztettek spanyol, magyar és angol telivér származású kancákat. A fajta a nevét az alapító ménrõl, shagyáról kapta, mely egy fakó színû, az átlagos arabnál magasabb (160 cm), a Kehil/Siglavi törzsbõl származó ló volt. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából. Utódai ma is élnek Bábolnán, és Európa egyéb méneseiben.
Jellemző tulajdonságok: Küllemében és tulajdonságaiban a Shagya teljesen az arab lóra hasonlít, de a mai modern arabokhoz képest tömegesebb, csontosabb, a mar kifejezettebb, a lapocka dõltebb, a hátulsó végtagok -melyeket az egyéb arab fajtáknál gyakran kifogásolunk a Shagyánál általában helyes felépítésûek.
Marmagassága: kb.160cm
Külleme ,mint egy kiváló arabé,de a test nagyobb és tömegesebb. Az arabhoz képest dőltebb lapocka kényelmesebb lovaglást tesz lehetővé.Rövid hát. A törzshöz jól illesztett elülső végtagok tökéletes mozgásszabadságot biztosítanak.
Szabályos hátulsó végtagok.
Feltűnően széles homlok,gyöngyörű fej nagy szemekkel.
Színek: Bármely szín
Hasznosítás: Hátas- és kocsiló
Környezet: Sivatag
Eredte: XIX.század
Jellege: Arab
(saját gépelésű-a lovak című határozó kézikönyvből)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
