A ló hallása, látása, szaglása

Hallás:
A ló fülei igen kifejezõek. Nagyon mozgékonyak: mindig az állat figyelmét felkeltõ hang vagy jel irányába fordulnak. A munkájára összpontosító díjló a fülét kissé hátra, a lovas felé fordítja, amivel azt jelzi, hogy figyelmét gazdájának szenteli.
A környzetbõl hallatszó zajra figyelõ ló füle elõre, a hang irányába mutat.
A mérges vagy felzaklatott ló laposan hátracsapja a fülét, mintha csak ki akarná rekeszteni a kellemetlen szituációt vagy zajt.

Szaglás:
A ló szaglása viselkedésének egyik meghatározó eleme. A kancák a szaguk alapján azonosítják a csikóikat, és a mének is így szereznek tudomást a párosodásra hajlamos kancákról. A vadon élõ lovak egy bizonyos távolságból a szaglásuk segítségével találják meg a vizet, a hegyvidéki pónik pedig ösztönösen tudják, hogy a szaguk alapján miképpen kerülhetik el a mocsarakat, ingoványokat.

Látás:
Gyakran hallani, hogy egy lónak gyönyörû vagy kifejezõ szeme van. Valamennyi szárazföldi emlõs közül a lónak van a legnagyobb szeme, és tekintete pontosan kifejezi különbözõ érzelmeit, például a bizalmat, a bizonytalanságot vagy a félelmet. A ragadozók támadásának kitett többi állathoz hasonlóan a ló szemei is a fej két oldalán helyezkednek el, így igen széles a látómezõje. Mivel perifériás látása kiváló, mindössze két úgynevezett holttere van: az egyik közvetlenül a fara mögött, a másik pedig másfél-két méterrel az orra elõt vagy alatt, ahol a látása legalábbis erõsen életlen. Amikor egy ló felé sétálunk, lesz egy pont, ahol az állat már nem lát minket élesen, ezért elfordítja a fejét vagy hátrálni kezd, hogy ismét jól lásson bennünket. Ha például a legelõn szeretnénk megfogni egy lovat, a fenti reakciót akár úgy is értelmezhetnénk, hogy az állat mennekül, mert nem akarja, hogy megfogják, pedig ha oldalról közelítenénk hozzá, hogy végig szemmel tarthasson minket, akkor nyugodtan megvárná, amíg odaérünk hozá. Ha a ló mögé állunk, akkor általában az egész testét vagy a nyakát és a fejét elfordítja, hogy folyamatosan lásson bennünket, de egy fiatal vagy ideges állat figyelmeztetõ rúgással is reagálhat a láthatatlan betolakodóra.
Szemének sajátos helyzete miatt a lónak a fejét és a nyakát is használnia kell, amikor különbözõ vizuális ingerekre reagál. Magasra tartott fejjel közvetlenül maga elõtt nem látja a talajt. Az egyenetlen talajon haladó ló mélyen lehajtja a fejét, hogy jól lássa, hová lép. Ha a földön vagy a környezetben ismretlen, szokatlan tárgyat észlel, oldalra hajtja a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse, mi az. Ha a tárgy "idegen", akkor a ló így, oldalra hajtott fejjel és egy oldalirányú lépést téve halad el mellette, kissé megtorpan. Nagyon fontos, hogy a lovas megértse, miért cselekszik így az állat, és lehetõséget adjon a fiatal lónak, hogy nyugodtan megnézze az ismeretlen tárgyat. Ha közben büntetés éri, akár szándékos fenyítés, akár az, hogy a lovas megbillen a nyeregben és megrántja a szárat, a ló villámgyorasn megtanulja, hogy az ilyen veszélyeket a jövõben kerülnie kell, ami késöbb komoly problémák kialakulásához vezethet.
Régebben úgy hitték, hogy a lovak színvakok. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így, de az igaz, hogy jobban felismeri a sárga, a zöld és a kék színt, mint a vöröset, a lilát és a szürke külnbözõ árnyalatait.
A lovak nagy távolságra is ellátnak (a legelõn gyakran látni, hogy egy ló tekintetét egy távoli, a gazdája számára kivehetetlen pontra szegezi), s a sötétben is kiválóan látnak.

(forrás:lovasok kézikönyve)