Nóniusz
A nóniusz fajta a XIX. században fejlõdött ki, amikor a virágkorát élõ hatalmas Osztrák-Magyar Monarchia ménesei lovakkal látták el Európa-szerte a hadseregeket.
Tenyésztés: A fajtát Nonius Senior alapította. A normandiai Calvadosban született a mén 1810-ben, és a magyarok 1813-ban ejtették zsákmányul. Apja a Norfolk Roadster származású angol félvér Orion volt, anyja pedig egy közönséges norman kanca. A típus úgy alakult ki, hogy a Nonius után ellett arab, lipicai, norman és angol kancák ivadékait visszakeresztezték a törzsménnel. Az 1860-as években nagyobb mértékben alkalmaztak angol telivért. Manapság Magyarországon a Hortobágyon, Szlovákiában pedig Topolcsányban tenyésztik õket.
Jellemző tulajdonságok:A nóniusz egészséges, jó felépítésû ló. Sem a hátas-, sem pedig a kocsi típus nem mondható gyorsnak, viszont sokoldalúnak igen.
Marmagassága:160-170cm A lábtő alatt elegendő a csont, a lábak erősek, arányosak. Kemény pata. Színek: Pej, sötétpej (fekete) Hasznosítás: Hátas- és fogatló Környezete: Kontinentális égh. Eredete: XIX.század Jellege: melegvérű
(saját gépelésű-A lovak című határozó kézikönyvből)
|