Lipicai

A Lipicai fajta szorosan kötõdik a Bécsi Spanyol Iskolához, melynek lovait Ausztriában, a Graz melletti Piberben nevelik. Komoly tenyésztés folyik még Magyarországon, Romániában, Csehországban és Szlovéniában is, mely államok a fajtán belül saját típusokat tenyésztettek ki. Elszórtan, kis számban Európa egyéb országaiban és más kontinenseken is foglalkoznak a fajtával. 

Tenyésztése:A Lipicai õsei spanyol lovak voltak, nevét a szlovéniai Lipica ménesérõl kapta. A ménest 1580-ban II. Habsburg Károly alapította, aki 9 mént és 24 kancát hozott az Ibériai-félszigetrõl. Szándéka az volt, hogy mutatós, döntõen szürke színû lovakkal lássa el a grazi fõhercegi ménest és a bécsi császári istállót. A Spanyol Iskola -melyet 1572-ben alapított -nevét a spanyol lovakról kapta. A jelenlegi lovarda épületét 1735-ben fejezték be. 

Jellemző tulajdonságok: A Lipicai alkata hasonló egy hasznos, többcélú cob típusú lóéhoz. Manapság a Lipicai lovat mind fogat-, mind hátaslónak kifejezetten használják. A Magyarországon tenyésztett Lipicai kitûnõ fogatló, mozgása akciós és szabad. A fajtára jellemzõ a hosszú élettartam, számos iskolaló húszévesen is képes bonyolult mozgásformák végrehajtására.

Marmagassága: 155-170 cm közötti
A fej arab hatást mutat,de látszik rajta spanyol lovak kosfejűsége is.
A nyak vasrag és egészen rövid. A mar nem kifejezett, a lábak mozgása magas ivű, akciós.
a válltájék, követve a nyakalakulás formáját alkalmas a fogatszerszám jó elhelyezésére, de hátasló céljainak is megfelel.
Kemény paták. A hosszú életű lipicai végtagjai rövidek, erősek, jó csontozatúak.
Színek: Szürke, pej, fekete
Hasznosítás: Hátas-és kocsiló
Környezet: Kontinentális éghajlat
Eredet: XVI. század
Jellege: Melegvérű

(saját gépelésű-a lovak című határozó kézikönyvből)